Fülöp Hajnalka szakértőként hosszú évek óta oktatja a digitális kommunikációt, és útmutatást ad a családoknak, hogyan működjenek együtt az interneten, ismerjék meg, mit csinál a másik. Az Egyszülős Magazinnak adott interjúban arról is mesélt, hogyan segíthet minket az internet, honnan ismerhetjük el, ha gond van, és meg tudjuk-e védeni a gyerekeket a rájuk leselkedő veszélyektől.

Pontosan mit jelent a gyakorlatban a digitális kommunikáció tanítása?

Felnőtteknek, szülőknek, pedagógusoknak mutatom meg, mivel foglalkoznak a gyerekek és a tinik a neten, mivel és hogyan játszanak, milyen kihívások érik őket, hogyan kommunikálnak. Mindenekelőtt interaktív foglalkozásokat tartok: az internetes játékok, közösségi oldalak, applikációk, online bántalmazások technikai és emberi oldalát is bemutatom. Abban is segítek, hogy az érintettek megoldást találjanak a kihívásokra, jobban megértsék egymást, sőt az idősebb generációnak azt is megmutatom, hogyan tudják jobbá tenni a saját életüket a digitális eszközökkel. Azt vallom, hogy a digitális eszközök segítenek hatékonyabban dolgozni nekünk, felnőtteknek, tehát időt takarítanak meg, amit a gyerekünkkel, szeretteinkkel tölthetünk, tehát nagyon is emberi értéket hordoznak. A gyerekekkel együtt töltött idő, a bizalomra épülő szülő-gyerek kapcsolat, érzelmi intelligencia-fejlődés pedig megalapozza a digitális világban való biztonságos eligazodást.

Esetleg a saját tapasztalataid is segítettek a módszer kidolgozásában?

Öt gyerekem van, a három fiatal felnőtt után két kamasz fiút egyedül nevelek évek óta, szóval a gyerekek mellett a digitális eszközökön otthon végzett munka, a home office, illetve a velünk élő tizenévesekkel töltött idő nálam szinte évtizedekben mérhető. Nekem ez adott egy „szuperképességet”, mint ahogy a szülőség, vagy éppen egyszülőség mindenkinek ad ilyet. A tapasztalataimhoz persze az is hozzátett, hogy informatikai és pedagógiai szakújságíróként és digitális biztonság oktatóként dolgozom, a tapasztalataim forrását és egyéb segítő eszközöket a honlapomon is közzétettem. Hálás vagyok a családomnak, a gyerekeimnek, mert nagyon sokat adnak felnőttként is vissza, és a nevelésük alatt is rengeteget tanultam tőlük a digitális világról is.


Internetbiztonsági előadás a Play and Think táborban. Fotó: Fábián Kata

Mit jelent az, hogy digitális szülőség? Miben tudsz segíteni azoknak, akik hozzád fordulnak?

Digitális szülőnek lenni – szerintem – nem más, mint szülőként és pedagógusként is megérteni az internettel együtt élő gyerekek digitális környezetét. Az alap, hogy minőségi időt kell velük töltenünk, az online világban szerzett élményeiket meg kell ismernünk, beszélgetnünk kell velük erről, figyelmesen meg kell hallgatnunk. Én abban tudok segíteni, hogy bemutatom a szülőknek, mit élnek át a gyerekek, hogyan kommunikálnak, ismerkednek, beszélgetnek online. Milyen eltérő jelrendszerük van, hogyan dekódolhatjuk az üzeneteiket, miért és hogyan játszanak a digitális térben. De azt is elmagyarázom, miért és kikért rajonganak, mit tanulhatnak tőlük, rámutatok a veszélyekre, és arra is, hogyan motiváljuk őket, hogyan fordítsuk jóra ezt a rengeteg időt, amit az internet előtt töltenek. Felnőttként mindenképpen mi tudjuk őket vezetni: érzelmi és digitális intelligencia, emberekkel való tisztelettudó bánásmód, önismeret és egyéb téren is. A technikai tudás, a kütyük és programok, applikációk ismerete már egy egyszerűbben megtanulható dolog, jóval mechanikusabb, de persze kell a motiváció. De hát a gyerekünkkel együttműködésnél kevés erősebb motiváció van.

Sokaknak a gyerekekről és a digitalizációról elsőként az okostelefonok használata jut eszébe. Rengeteg tanulmány készült már a témában, ezért arra lennék kíváncsi, te hogyan látod: van olyan életkor, amikor már érdemes okostelefont venni a gyereknek?

Én nem életkorhoz, inkább érettséghez kötném a használatát. Az okostelefon, mint minden eszköz, sokféleképp használható. A konyhakés drámai példájától nem áll távol a telefoné sem: lehet használni a tájékozódás, emberi kapcsolatok és tanulás jobb minőségűvé tételéhez, az életünk feltételeinek javításához és okozhat mentális zavarokat a használata. De nem az okostelefon és nem az internet a felelős ezért. A használatot tudatosan kell bevezetni, a lehetőségeket kihasználni, a veszélyeket elkerülni. Az érett, egyedül közlekedni és döntés hozni képes gyereknek már nyugodtan oda lehet adni, fiatalabb korban szoros felügyelettel. Ez nem jelenti a gyerek magánszférájába való belépést és kutakodást, inkább egy magas bizalmi és önbizalmi alapon álló, nyitott és toleráns viselkedést és önismeretre épülő tanulást, a közös felfedezést jelent.

Támogatnád a telefon teljes tiltását?

Kisgyerekeknél erősen korlátoznám, nekik semmi szükségük okoseszközökre. De kamaszoknál? Dehogyis! Ha valamit, ezt megtanultam az első, második, sokadig próbálkozásom után, hogy a tiltás nem vezet semmi jóra. A megkérés, a tudatosítás, a jó példa, a digitális alkotások, az átbeszélés, a keretezés, az együtt töltött minőségi idő: ezek mind „csodafegyverek.” Vannak már applikációk, amik a fizikai világ és a digitális világ összekapcsolásáról, ennek használatának közös kultúrájáról szólnak, pl. egy –egy város, erdő, épület felfedezése egy sétálós alkalmazással, vagy a digitális történetmesélés, vagy a közös testmozgás, akár extrém kalandozás, digitális vizuális elemekkel, versenyekkel, mérésekkel, de lehet akár a valóságunk újrateremtése a digitális térben, például épületek lemodellezése a Minecraftban. Az Élményműhely foglalkozásain a gyerekek többféle kreativitását kiaknázó feladatokkal bárki sikerélményhez juthat, tőlük is érdemes tanulni. (ld. fotó: a Kaposvári Egyetemen középiskolásokkal alkottunk, a digitális és fizikai lehetőségek összekapcsolásával.) A gyerekektől tudom, hogy ők is vágynak a határozott keretekre, következetességre, hogy megmondják nekik: ennyi és nem több. A korlátok védenek, ehhez néha „rossz zsarunak” kell lennünk, de hosszú távon megéri. És hát ki mondta, hogy szülőnek lenni könnyű?

Ezt talán sokan tudják is, de azt már kevésbé, hogyan lehet a mobiltelefonok és számítógépek használatát szülőként megtanítani a gyereknek. Erre van csodaszer?

Ez sok mindentől függ, például attól, tud-e már olvasni a gyermek, hány éves, mennyire érett, milyen személyiség, de még attól is, mire akarja használni. Más az, ha valaki Instagramra tölt fel saját készítésű tájképeket, és más, ha felnőtt korhatáros online játékot játszik iskolaidőben. Senki nem kezdi az okoseszközöket rögtön „problémásan” használni, a szülők veszik meg őket, adják oda nekik, fizetik a netet. Ez nem valami olyan, ami csak úgy megtörténik a gyerekkel, ennek egy tudatos folyamatnak kell lennie. Fontos tehát, hogy 14 év alatt legyünk velük az online tevékenységük alatt is. A gyerekek nagyon vágynak a beszélgetésre, felnőtt útmutatásokra. Ne szörnyülködjünk, bármit látunk, maradjunk nyugodtak és magabiztosak, beszélgessünk velük: mire vágynak, mi motiválja őket, mit szeretnének csinálni, mit szeretnének elérni a digitális térben? És mindeközben figyeljük őket. Sok weboldal és applikáció van már erre, ami segít, pl. a Safer Internet Program weboldala a Saferinternet.hu, vagy az ehhez kapcsolódó Kék Vonal „hogyan beszélgess gyerekkel” sorozata vagy a Digitális szülő oldal az Infórumtól, a Televele Médiapedagógiai Egyesület vagy a Médiasmart.hu letölthető anyagai.

Az internet veszélyeket is rejt. Ezektől hogyan tudjuk megvédeni a gyerekeket?

A fent említett beszélgetésekkel. Az internetes veszélyek minden korban mások. A kisgyerekeknél az ijesztő, nem nekik való tartalmak okozhatnak álmatlan éjszakákat, rossz emlékeket, ezeknek nem kell okvetlenül horrorisztikusnak lenni: a felnőtteknek vicces dolog egy óvodásnak felfoghatatlanul bizarr és ijesztő lehet. Főleg, ha mozog, ugrál, váratlanul jön, és nincs, akivel értelmezze, nincs, akihez forduljon. Legyünk elérhetők, 12 év alatt ne használjon, vagy egyedül ne használjon a gyerek okoseszközt, netes tartalmat ne látogasson egyedül. A fent említett oldalakon nagyon sok hasznos tanácsot kaphatnak a szülők is.

És a kamaszoknál? Ők már ritkábban engedik be a magánéletükbe a szülőket.

A közösségi médiában tulajdonképpen az egymással való tisztelettudó bánásmódról van szó, a toleranciáról, megértésről. Ezekre pedig offline módon, a mindennapokban neveljük a gyereket, főleg a példamutatásunkkal és azzal, ahogyan bánunk vele. Azt szoktam mondani, hogy rossz az, aki rosszul van, tehát amelyik gyerek másokat bánt, az valamiért ő is sérült, neki is segítségre van szüksége. Ez nem digitális írástudás kérdése, hanem odafigyelés és tudatos szülői viselkedés. Nem baj, ha elakadunk, az a baj, ha nem kérünk segítséget, nem nézünk utána, nem lépünk. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, a YELON szexedukációs oldal, a Kamaszt nevelek és egyéb oldalakon számtalan segítséget kaphatunk. A www. Hajnalon.com- on én is közzétettem a digitális intelligencia modell ábráját, ami segít megérteni, milyen elemekre van szükségünk.

Honnan ismerhetem fel, hogy a gyermekem internet/mobiltelefon függő?

Három dolgot szerintem biztos érdemes figyelni: hogyan halad a normál életvezetése (evés, alvás, játék, tanulás, társas kapcsolatok), ha nem eszik, nem alszik, nem játszik jól net/telefon nélkül, arra figyelni kell. Milyen a kötődése az eszközhöz, le tudja –e tenni magától, el tud-e merülni teljesen offline környezetben? Ha nem, szintén figyelemre méltó jel. És az is figyelmeztetés lehet, ha egyre növekszik az eszközzel/nettel töltött idő, ami az elégedettséghez vezet. De ne démonizáljuk az eszközöket és ne keltsünk morális pánikot: legyünk sokat a gyerekkel, ahogy lehet, meséljünk saját élményeinkről, meséljen ő is, akár a digitális megéléseiről, és ahogy lehet, irány a szabad játék és a szabad levegő!

Forrás: https://www.egyszulos-magazin.hu/single-post/fulop-hajnalka-digitalis-kommunikacio-internet-szuloknek

Reklámok